Török József népművelő

Kézirat, 2020. október - pdf-ben ITT

---

 

MIT KÍVÁN A KÖZMŰVELŐDÉS?

Ajánlások egy demokratikus kormány számára

„Közművelődési tevékenység:
a polgárok iskolán kívüli, öntevékeny, önművelő,
megismerő, kultúraelsajátító, művelődő és alkotó célú cselekvése,
amely jellemzően együttműködésben, közösségekben valósul meg.”
(1997. évi CXL. tv. 1. sz. mell. r/)

Sokan gondolják úgy velem együtt, hogy 2022-ben nem csak kormány-, hanem újfent rendszerváltásra van szükség. Az Orbán-rezsim ugyanis olyan mértékben amortizálta le a demokratikus jogállamot, hogy szinte alapjairól kell újraépíteni. Ennek tartalmáról többen-többféleképpen írtak és szóltak. Ám jeles közéleti személyek is – köztük közgazdászok, jogászok, politológusok – gyakran megelégednek az össztársadalmi lét három szférájából kettő orvoslásával, azaz pragmatikus gazdasági és társadalmi programok sorolásával[1], amelyek kétségkívül fontos lépések, ám a magyar társadalom újjáépítésének „csak” szükséges, de nem elégséges feltételei.

Égetően hiányoznak a programokból és nyilatkozatokból a kulturális szféra értékvilágának, sokrétű intézményrendszerének és finanszírozásának újrafogalmazására irányuló elképzelések. S ha itt-ott van is, – a társadalmi közfelfogással szinkronban – kultúra alatt elsősorban az ún. magaskultúrát, legfőképpen a művészeteket értik. Így aztán a pártok gondolkodása gyakran nem jut tovább a színházak körüli vitáknál és a nagy országos közgyűjtemények és művészeti intézmények (PIM, MMA, NKA, OSZK…) sorsánál. Ám ez a felfogás nem lehet elegendő egy demokratikus kormány számára, amelynek – ha nem is első, de – egyik legfontosabb dolga a kulturális értékek védelme, közvetítésének, az állampolgárok művelődési lehetőségeinek biztosítása.

„A cél világos. A kultúra – ’magasabb’ és ’szórakoztató’ formái egyaránt – ne legyen a felső rétegek privilégiuma, hanem jusson el az emberek sokaságához. Olyan formában, amely ugyanakkor közösséget is teremt, mivelhogy a kultúra bármely formájának valódi elsajátításához más emberekkel való kapcsolat is szükségeltetik. Csak akkor válik az egyén igazi sajátjává, ha a közösségben is megerősítheti.”[2]

Ennek legközvetlenebb kerete és terepe a közművelődés, amely alapvetően lokális cselekvés, ezért helyben kell a feltételrendszerét kialakítani! Természetesen sokféle kulturális intézményben folyhat az intézmény alapfunkcióját kiegészítve, de önálló ágazatként a tevékenység szervezeti és szakmai bázisa mégis a mintegy 3000 művelődési házból álló intézményrendszer.

Közművelődési intézmény:
a lakosság közösségi közművelődési tevékenységéhez
erre a célra alapított, fenntartott, működtetett,
megfelelő szakmai, személyi, infrastrukturális feltételekkel
és alapító okirattal rendelkező költségvetési szerv
vagy egyéb fenntartású intézmény.
(1997. évi CXL. tv. 1. sz. mell. p/.
Hatályon kívül helyezve: 2017. 07. 08.)

A művelődési házak fontosságát az is jelzi, hogy – különösen falvakban és kisvárosokban – egyéb szakágazati intézmények (színház, hangversenyterem, galéria…) híján – intézménypótló kulturális funkciójuk van: a legtöbb településen ez az egyetlen tér, ahol a közösségi művelődés hagyományos formáin (klubok, szakkörök, tanfolyamok stb.) túl – ha szerényebb keretek között is, de – lehet színházi előadást, hangversenyt, kiállítást is rendezni.

Amikor tehát a közművelődés fontosságáról szólunk, egyúttal mintegy 7 millió állampolgár egyetlen – közvetlenül elérhető és alapvetően ingyenes vagy megfizethető – kulturális-művelődési terének fontosságáról van szó!

A közművelődés depriválásának lépéssora

A kulturális törvény 1998. január 1-ei életbe lépése néhány évre stabilizálta és elfogadható feltételrendszerbe ágyazta a közművelődés intézményeit és alkalmazottait, később azonban fokozatosan szűkültek e lehetőségek:

- 2005-től évről-évre csökkent a szakalkalmazottaknak járó dokumentumvásárlási keret összege, majd 2008-ban meg is szűnt.

- 2008-ban megszűnt a továbbképzési normatíva.

- 2008-tól fokozatosan csökkentek, majd 2012-13-ra el is tűntek a minisztérium KÖZKINCS-pályázatai és a különböző EU-s pályázatok keretösszegei.

A folyamat azonban 2010 után gyorsult fel. Az Orbán-kormány szisztematikusan erodálta az ágazatot, ill. tett célratörő intézkedéseket saját politikai értékei – a „kereszténydemokrácia” – szellemében.

A teljesség igénye nélkül a legfontosabb döntések kronológiája[3]:

- 2011-ben a szakmaiság rovására módosult az NKA Közművelődési Kollégiumának (is) az összetétele, mert a szakma delegáltjainak túlsúlya – a Magyar Művészeti Akadémia és a minisztérium delegáltjaival – átbillent a kormány képviseleti oldalára (mint a többi kuratóriumnál is).

- 2012-ben a megyei önkormányzatok által még a ’60-as években létrehozott 4-5 fős megyei közművelődési tanácsadó intézményeket beolvasztották a Nemzeti (előtte: Magyar) Művelődési Intézet (NMI) kézi vezérlése alá – visszaminősítve valamennyit megyei irodává. Ezzel felszámolták az addig „megye-releváns” közművelődési tanácsadást – szakmailag magukra hagyva a művelődési intézményeket és szakalkalmazottaikat.

- Ezzel együtt megszüntették a 19 megyei tanácsadó intézmény honlapját, majd a szakma központi portálját (www.erikanet.hu), miközben azokon évtizedek művelődéstörténete halmozódott. Ez már virtuális könyvégetés!

- 2017. január 1-től az NMI-t – több évtizedes múltját és hagyományait sem tisztelve (sz. 1951. január 6.) – kft.-vé alakították, amelynek tulajdonosa és székhelye Lezsák Sándor lakiteleki Népfőiskola Alapítványa lett. Az egykor volt szellemi előd a rendszerváltás környékén közel száz kutatót és népművelőt foglalkoztatott, ez a szám 2020-ban 8 főre zsugorodott. Ezzel de facto megszűnt a magyar közművelődés szakmai központja – olyan, mintha az OSZK Könyvtári Intézete szűnt volna meg a könyvtárosok számára…

- 2017. július 8-án – érdemi szakmai és társadalmi egyeztetés nélkül – életbe lépett a kulturális törvény (1997. évi CXL.) módosítása, amelyben jelentősen átírták az intézménytípusokat[4]. Ezzel együtt az ágazati végrehajtási rendeletben fellazították a szükséges szakképzettségeket és az igazgatói megbízás feltételeit, továbbá megszüntették a képesítési pótlékokat – az alkalmazottak Kjt.-ből való kivezetése után „természetesen” ezek már nem létező problémák lesznek...

- 2017 őszétől – mintegy öt és fél évtized után – de facto megszűnt a közművelődés felsőfokú szakképzése. Nincs már ugyanis művelődésszervező alapszak, helyette csak a közösségszervezés szak egyik – kulturális – szakirányaként lehet matatni a maradékon… Látszólag csak névváltozásról van szó, ám paradigmatikusan más irányú a képzés. Amíg korábban a képzés tananyaga a kulturális szféra autentikus emberi cselekvésére: a művelődésre és annak fejlesztésére irányult; addig az új szak a társadalmi-politikai szféra autentikus emberi cselekvésére: az állampolgári-közéleti cselekvésekre, azok szervezésére irányul.

Hiába hát a kulturális mediátor MA és a közösségi tanár MA, a két master szak előbbije szinte bármely bölcsészképzésre felvehető, így autentikus alapszak nélkül csak „lóg a levegőben”; utóbbi pedig bevallottan az iskolai közösségi-kulturális élet irányítására találtatott ki. Ezzel fontos lépést tettek a közművelődésben dolgozók kompetenciáinak átirányítására – vagy inkább csökkentésére; végső célként a „népművelő” szakma megszüntetésére…

- 2018. január 1-től a kulturális törvény újabb módosítása szerint minél kisebb egy település, annál kevesebbet kell kötelezően ellátnia a 7 közművelődési alapszolgáltatás közül: pl. az 1000 fő alatti településeken – 1758 falu 757 ezer lakója számára – elég egyet teljesíteni. A „kiéheztetett” önkormányzatok számára ez egy finanszírozási kiskapu: ami nem kötelező, az nem lesz – és még megvetni sem lehet őket érte.

Ennek következtében a népesség több mint 60%-ának lényegesen sérülnek a művelődéshez való alkotmányos jogai. Pedig az Alaptörvény is kimondja, hogy „1. Minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez; 2. Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerin ti anyagi támogatásával biztosítja.”[5]

- 2020. július 1-től fontos érték-váltás történt. Korábban a kulturális törvény 3. § szövege ez volt: "Az állami és a települési önkormányzati fenntartású muzeális intézmény, könyvtár és közművelődési intézmény nem lehet elkötelezett egyetlen vallás, világnézet vagy politikai irányzat mellett sem."

Helyette ma már ez a módosítás olvasható: "Az állami és a települési önkormányzati fenntartású muzeális intézmény, könyvtár, közművelődési intézmény és közösségi színtér elkötelezett az Alaptörvényben rögzített alapelvek mellett”. S mivel "Magyarország ... keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége" – az alkalmazottaknak immár ebben a szellemben lehet és kell dolgozniuk.[6], akkor is, ha ez a norma pl. a környezettudatos vagy informatikai művelődésben teljesen irreleváns és szűkítő.

- 2020-ra a közalkalmazotti bértábla 82%-a „elolvadt” a minimálbér összegeiben – köszönhetően a bérek „befagyasztásának”. Ma egy 18 éves munkaviszonnyal és tudományos fokozattal bíró közalkalmazott (J 6 fokozat) alapilletménye ugyanúgy 210600.- Ft, mint egy 8 osztályt végzett és szakmai képesítést szerzett pályakezdőé (B 1 fokozat) – és nem az utóbbié sok…

- 2020. november 1-től az alkalmazottak a Kjt. hatálya alól átkerülnek az Mt. hatálya alá – fokozva ezzel kiszolgáltatottságukat és elveszítvén több járandóságukat. (Ennek ellensúlyozására tudtommal csak Budapest és Szeged Önkormányzata kötött szerződést az illetékes intézményekkel és szakszervezettel.[7])

Cselekvési irányok és feladatok

Az eddig soroltak egyúttal kijelölik a közművelődés-politika szükséges cselekvési irányait és terepeit:

1. A jogi keretek rendezése

2. Ágazati finanszírozás

3. Felsőfokú szakképzés és művelődéstudomány

4. Szakmai háló és segítő/fejlesztő munka

*

1. A jogi keretek rendezése

Ebben a témakörben kettős feladat van:

a) A tevékenység jogi környezetének rehabilitálása ill. korrekciója

A szakma jogi környezetét meghatározó alábbi jogszabályoknál vissza kell térni a 2017. január 1. előtti szövegekhez – ahol szükséges, ott el kell végezni a korszerűsítést; a 20/2018. EMMI rendelet esetében viszont akár a hatályon kívül helyezést is:

- 1997. évi CXL. tv. a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről

- 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról a művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi területen foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonyával összefüggő egyes kérdések rendezésére

- 2/1993. (I. 30.) MKM rendelet az egyes kulturális közalkalmazotti munkakörök betöltéséhez szükséges képesítési és egyéb feltételekről
(jelenleg hatályon kívül)

- 20/2018. (VII. 9.) EMMI rendelet a közművelődési alapszolgáltatások, valamint a közművelődési intézmények és a közösségi színterek követelményeiről

A felsorolt jogszabályok áttekintése és átdolgozása kompetens szakemberek részvételével történjen, akiknek meg kell teremteniük a jogszabályok közötti koherenciát (különös tekintettel a képesítések és munkakörök „fellazított” rendszerére)! Az új módosításokat – széleskörű szakmai viták után – konszenzussal kell elfogadni!

b) Az egyéni munkajogi szabályok rendezése

Meg kell semmisíteni a kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról szóló 2020. évi XXXII. törvényt, és az alkalmazottakat vissza kell helyezni a Kjt. hatálya alá, mert közfeladatot látnak el. Ha a pártok komolyan gondolták a jogfosztás elleni tiltakozásukat, akkor ezt erkölcsi kötelességük megtenni – ellenkező esetben markáns hitelvesztéssel kell számolniuk.

 

2. Ágazati finanszírozás

a) A közművelődés elsődleges forrása a központi költségvetés helyi közgyűjteményi és közművelődési normatívája, amelyet inflációkövető módon kell meghatározni.

b) Elsődleges projekt-pályázati forrás a Nemzeti Kulturális Alap, amelynek közművelődési kuratóriumát ismét a szakma delegáltjaiból kell összeállítani. (E javaslat természetesen túlmutat az ágazaton, mert az NKA egésze reformra szorul: vissza kell térni a parlamenti fennhatósághoz és a politikai semlegességhez.)

c) Évtizedek tapasztalata, hogy a minisztériumi támogatási döntések jobbára lobbi érdekek hatására, szakmai kontroll nélkül történnek. Ezért hangsúlyosan javasolom, hogy a szaktárca saját tevékenység-pályázati forrással NE rendelkezzen: maradjon meg államigazgatási kompetenciájában!

d) Vissza kell adni a szakalkalmazottaknak a korábban adott dokumentumvásárlási keretet!

e) Vissza kell vezetni a továbbképzési normatívát, ám annak személyi hatókörét érdemes a teljes állású szakalkalmazottakra szűkíteni!

3. Felsőfokú szakképzés és szaktudomány

A megfelelő jogi és pénzügyi környezet azonban csak akkor lehet hatékony, ha a közművelődésben magasan képzett, professzionális szakemberek dolgoznak. Ennek a feltételnek azonban a jelenlegi felsőfokú szakképzés nem felel meg a korábban ismertetett képzés-váltási okok (művelődésszervező helyett közösségszervező) miatt. Súlyosbítja ezt a helyzetet, hogy a szakképzés félszáz éve alatt sem jött létre a közművelődés saját alkalmazott tudománya: a kultúra- és művelődéstudomány – gátolva így az ágazat szellemi fejlődését.

Ez a helyzet két feladatot indukál:

a) Revitalizálni kell a 2006 előtti önálló – tehát nem az andragógián belüli! – művelődésszervezés BA szakot. Ennek létrejötte egyúttal feleslegessé teszi a közösségszervezés BA szak kulturális szakirányát. Előbbi így tisztán és egyértelműen a kulturális szféra lényegi emberi cselekvésére, a művelődésre tud koncentrálni, és egyúttal autentikus képzettségi bázisa lesz a közösségi mediátor MA szaknak; utóbbi pedig a társadalmi szféra emberi cselekvéseit segítő közösségfejlesztés és -szervezés szakmája maradhat.

b) A szaktanszékek és további szakemberek közreműködésével el kell kezdeni kidolgozni a kultúra- és művelődéstudomány elméleti kereteit, szinoptikusan a bölcsészet- és társadalomtudományi képzésekbe illesztve. Velük összhangban fel kell építeni a képzési és tudományos fokozatok szerzésére alkalmas belső rendszerét. E munka keretei között – a létrehozandó országos szakmai központtal együtt – érdemes kidolgozni a szakma protokoll-rendszerét is.

4. Szakmai háló és segítő/fejlesztő munka

Végül szólni kell a közművelődés alkalmazottainak segítéséről és fejlesztéséről, amelynek évtizedeken át a Magyar Művelődési Intézet és a megyei művelődési központok, ill. közművelődési tanácsadó központok voltak a motorjai.

a) A szakminisztériumban – a korábbi hagyományoknak megfelelően – önálló Közművelődési Főosztály szükséges a közművelődés igazgatásához. Munkatársaitól elvárható a szakmai nyilvánosságban a közvetlen kommunikáció.

b) A jelenlegi méltatlan és szakmailag kontraproduktív helyzetet meg kell szüntetni: megfelelő infrastrukturális, személyi és pénzügyi feltételekkel egy arra alkalmas irodarendszerben létre kell hozni a szakma országos elméleti központját/intézetét, amelynek nem dolga az operatív közművelődési gyakorlat, ellenben funkciója a közművelődés elméleti és gyakorlati-lokális elemzése, szakmai segítése és fejlesztése.

Fő feladatai az alapvető hazai és nemzetközi szakmai információk gyűjtése, feldolgozása és visszatükrözése; a szakemberek továbbképzése, a szakfelügyelet működtetése, művelődéskutatások, szakkönyvtár működtetése, elektronikus és egyéb kiadványozás stb.

c) A megyei közművelődési tanácsadókat két okból is javaslom megtartani az intézet/központ szervezeti keretein belül:

- Így garantálható egységes közművelődési szemlélet, mert a megyei fenntartás időszaka alatt megengedhetetlenül nagy volt a szóródása az intézményi gyakorlatuknak.

- A megyei közgyűlések politikai karaktere miatt erős nyomás alatt tartanák a nekik visszaadott központokat. Természetesen sokkal nagyobb szakmai, pénzügyi és munkajogi önállósággal dolgoznának, mint a mai kézivezérlésben – leginkább is a levéltári intézményrendszerhez lehetne hasonlítani a kívánt modellt.

Összegzésül

1. Javaslataim vitára születtek. Kétségkívül tézisszerűek is, ám ennél részletesebb indoklások egy közvetlen szakmai kommunikációban értelmesek és szükségesek.

2. Javaslataim messze nem merítik ki a közművelődés teljes spektrumához szükséges teendők sorát. Itt és most a legfontosabbakat vettem számba.

3. Javaslataimban vannak ugyan önmagukban is megvalósítható tételek, de alapvetően egymással szoros összefüggésben értelmezhetőek és megvalósíthatóak.