> 2022
Facebook posztok - 2022
November 2.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/5474611769322276
Árvák löttünk, öcsém! – szólt oda apámnak akkorra már sokunokás nővére a 96 évet élt Szülike temetésén (mi, unokák így hívtuk drága jó nagyanyánkat). Szavai akkor megleptek, hiszen az árvasághoz más képzetek tapadnak. De azóta is a fülemben cseng Maris néni mondása, és egyre inkább magaménak érzem. A gyerek bármely korban gyerek a szülője elvesztésekor. Így nekem is már csak a fénykép maradt belőlük, mögötte sok-sok emlékkel.
Nézem az 1957 körül készült fotót, amely akkori mérhetetlen szegénységünkről is árulkodik: apám a vasúti tűzoltóságnál kapott egyenruhájában „feszít”, mert odaillőre nem tellett…
Jó lenne még hallgatni Apuka vidám fütyörészését és humoros beszólásait, de már 25 éve elhallgatott. De jó is lenne még Anyuka legendás fonott kalácsát és szilvalekváros kiflijét majszolni, de már 14 éve ezt sem lehet… Árvák lettünk… és már az egykori árvák száma is kevesebb lett: a mellettem álló bátyám vidámságait és zseniális énekét sem halljuk már 11 éve…
Helyettük hallhatjuk az unokák csacsogását, nevetését – és ez így van rendjén…
Október 26.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/5456569694459817
Ezt olvasom a tömegek által „ronggyá olvasott” Szeged c. belterj július-augusztusi számának - https://www.sk-szeged.hu/szeged-2022-julius-augusztus/ - tartalomjegyzékében: Bene Zoltán: A párbeszéd embere. Beszélgetés a 70. esztendős Benyik Györggyel.
Mivel hozzám nem jut el ez a magát "várostörténeti és kulturális folyóirat"-nak tartó önképzőköri kiadvány, csak remélem, „Rákoshegyi”-Benyik ügynök itt olvasható múltja is szóba került: http://beszelo.c3.hu/.../%E2%80%9Eismereteimet-soha.... Vélhetően eme érdemei alapján került be 1998-ban Bartha László polgármester kabinetjébe egyházi tanácsnoknak... Hogy is mondják? Összenő, ami összetartozik...
Augusztus 30.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/5293198894130232
Kormányváltó esélylatolgatás...
„A puszták népe, tapasztalatból, saját magamon észlelt tapasztalatból tudom, szolganép. A puszták népe alázatos; nem számításból vagy belátásból az, hanem meglátszik még a tekintetén is és abból is, amint akár egy madárkiáltásra fölkapja a fejét, hogy örökségből, szinte vérmérsékletből, évezredes tapasztalatból az. (…) Igénytelen ez a nép; engedelmes annyira, hogy már parancsolni se igen kell neki, telepatikusan megérzi ura gondolatát, s már teljesíti is, amint az olyan szolgához illik, akinek már apja, anyja, dédje és üke is egy helyben és egyfajta urat szolgált. Ösztönösen ismer minden házi szokást, mindenre kapható, s dolga végeztével egy figyelmeztető szempillantás nélkül kiódalog a szobából csak úgy, mint az életből vagy a történelemből. Semmi veszély, hogy körükben a titkos választójog, például, meglepetést hozzon. Nincs az a titkosság, amelynél titkosabban ők ne éreznék meg, akár olyan távolságról is, mint ide Párizs, uruk akaratát vagy kívánalmát vagy atyai tanácsát, és azt fogják követni, ahogy a múltban is rendesen azt követték.”
(Illyés Gyula: Puszták népe)
Augusztus 25.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/5280008902115898
Az újkori cenzúra így működik: olvasgatom itt Sándorfalva híreit (https://www.facebook.com/Sandorfalva), ahol aug. 10-én ezt az örömteli hírt teszik közzé a Kisbíró (ez a név külön glosszát érdemel) c. helyi újságból: "Alfonso Pallavicini lett idén Sándorfalva díszpolgára. A Belgiumban élő üzletember személyesen vette át elismerését a júniusi városnapon, a rendezvényre egyik fiát is magával hozta. Mint mondta, egész családja számára nagy megtiszteltetés, hogy elismerték, amit Sándorfalváért tettek."
No erre én bekommentelem e tárgyban korábban írott cikkeimet, amiben némileg szó esik arról mit tettek Sándorfalváért." Bizonyára sokat. József Attila csak ennyit írt anno erről: „A földesúr, akinek sérvig / emeltek tönköt, gabonát / csákányosokkal puszta tért nyit / szétveret falut és tanyát.” De nyilván ő látta rosszul... Kifejtés a cikkekben.
1. http://szegedi-hirhatar.hu/index_cikk.php...
2. http://torokjozsef.5mp.eu/web.php?a=torokjozsef&o=wJ7KApgExU
Másnap azt érzékelem, hogy az utóbbit törölték, pedig az elsőnek élesebb a címe - szerintem itt már komoly szövegértési gondok is lehetnek...
Újabb kommentben teszem vissza a cikket és kérdezem, hogy ezt a törlést a Cenz Ura (vagy Úrnője) te(te)tte? Válasz helyett szinte azonnal törölték mindkettőt, helyettük ez olvasható: "Sándorfalvi Közös Önkormányzati Hivatal korlátozta, hogy ki szólhat hozzá ehhez a bejegyzéshez."
Hát ennyi ez, feleim! Nincs itt semmi látnivaló, 12 év autokrácia után ez a minimum – lehet továbbmenni...
Augusztus 11.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/5239548392828616
Tegnap este Csík/Presser/Karácsony-koncerten jártunk. Izgalmas vállalkozásnak tűnt a régi LGT dalok "Csíkosítása" – ahogy Szabó Attila nevezte az áthangszereléseit. Kiváló szintézist teremtett a két műfajból. Gratulálok!
Mindez nagy élmény lett volna tegnap este, ha a zenekar hangmérnöke nem teszi botrányosan élvezhetetlen hangzásúvá. A koncert után frissen kérdeztem egy karvezető ismerősömet: mit szól a hangosításhoz. Csak ennyit válaszolt: "Katasztrófa. Nem is értem." Hát én sem.
Az egész úgy szólt, mint amikor leveszik az összes mély hangot és rányomják a magas frekvenciákat. Sipító, recsegő, fülszúró ricsajjá züllesztette ezt a kiváló zenét. Idősebbeknek: Szokol egy bádogfazékban. Semmi színe nem volt a hangoknak, először csak a prímhegedűk fülszúrósan érces megszólalásánál véltem, hogy őket rosszul keverték be, de a cimbalomszólót döbbenet volt hallgatni, mintha bádoglemezeket ütögetett volna, még a mély hangok is élesen szóltak. Semmi bársonyosság, színesség, finomság – ez a hangzás egyszerűen meggyalázta a hegedűket, kivette a lelküket. Aztán szép lassan kiderült, hogy minden így van keverve: ének, zongora… Még csak nem is heavy metál hangzás, szimplán egy elfuserált keverés.
Amitől végleg elviselhetetlenné vált, hogy ezt a szörnyű érces-recsegős hangzást olyan iszonyatos hangerővel – dobhártyaszaggató üzemmódban – nyomták, ami a műfajtól is idegen. (Részvétem az első sorokban ülőknek.)
Korábban a Dés-koncerten is volt szólógitár és egy s más, de ott tudták az arányokat és a hangszíneket.
Így aztán a cd-vel vigasztalódtunk, csak hát az élő zene varázsa lett volna az igazi, de az inkább riasztó lett… Nem vártuk meg a tapsok végét...
(Ja, és kedves Csík János: az a trianonozás nagyon nem kellett volna, annyira uncsi és irreleváns már...)
Május 20.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/5006441882805936
Somló-hegy, május 16-19.
Három hetvenkedő borissza – köztük én, a Somló-fan – nekivágott az ország legjobb nedűit produkáló hegynek... na jó, pincéinek is. Marton Sanyi kiváló szállása volt a bázis. Saját pincéje után a Szabó László igazgatta Clements-pince is sorra került 6 kiváló borral.
Közben persze sokat túráztunk, gyönyörködtünk a tájban, a környező panorámában. Somló megunhatatlan...
A csúcs – ez egy kiváló képzavar lesz – Györgykovács Imre pincéje volt. Nem tudom, melyikünk örült jobban egymásnak, de a borok mindannyiunknak örömet okoztak. Külön élmény volt a 2014-es hárslevelű... (amit majd újraidézek később a hozott palackból 
). Nekem régóta az ország legjobb bora, amit ő készít Gyöngyikével, a feleségével. Imrének minden egyes tőke saját gyermeke, és azok szüksége szerint babusgatja, nevelgeti őket. Valószínű, hogy ez a sehol máshol nem érzékelhető egyedi bánásmód a magyarázat a kimagasló minőségre.
Ide vissza kell menni!
És akkor néhány emlékkép...
Május 24.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/5019594851490639
értékrendek Balástyán – azért a sorrend még kérdéses... https://www.balastya.hu/.../kulturalis-orokseg-helytortenet/
Február 16.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/4753805768069550
Én csak azt nem értem, hogy Róna Péter mi alapján nevezi magát és nevezik mások közgazdásznak, mikor a Wiki szerint csak jogi diplomája van, meg egy amerikai BSc (itthon: BA) – tk. főiskolai szintű gazdaságTÖRTÉNETből –, ami azért mégse közgazdaságTAN. (Akárcsak a momentumos Hajnal Miklós, az is diploma nélkül nevezi magát közgazdásznak. Mintha valaki orvosnak mondaná magát, mert tanulta néhány évig, aztán otthagyta... Plagibák és bangónék országa lettünk...)
És akkor még oxfordi tanításairól nem is szóltam: a domonkos szerzetesrend teológiai és filozófiai tanulmányi központjában... öööö... mit is, hisz ott az idézett cikk szerint csak teológiai és filozófiai tanulmányok vannak. A Wiki szerint „gazdaságtörténeti vendégkutató”, bármit is takarjon ez... De hogy közgazdász diplomája azóta sem lett, az tény.
Február 11.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/4739036796213114
A szegedi Agóra-ügy után igazán érdekelt, mibe kerülnek nekünk az ilyen színvonalon működő képviselők.
Az önkormányzat SZMSz-e szerint a képviselői tiszteletdíj (tisztelet – röhögnöm kell!) – a polgármesteri bérek legújabb emelése után (Botkáé 1,5 MFt) – bruttó 225000 Ft, a 330000 Ft-os medián bér (vagyis az a fizetés, aminél a foglalkoztatottak fele keresett többet, fele pedig kevesebbet – ez hitelesebb adat az átlagbérnél) 68%-a!!! Utóbbiért viszont heti 40 órát kell dolgozni! És még a bizottságok nem képviselő tagjai is kapnak 150000 Ft-ot! A medián nyugdíj 127 ezer Ft...
Ám ha a képviselő tagja egy bizottságnak – és legalább egynek mindegyik! –, akkor a tiszteletdíja 375, ha több bizottságnak, akkor már 450 ezer Ft. Három MSZP-s részesül ez utóbbi kegyben: Hekáné dr. Szondi Ildikó, Mészáros Tamás és Urbán Tamás. Gratulálunk nekik! Élni tudni kell!
És hogy ne terheljék ezt a szerény, jelképes és megalázóan alacsony tiszteletdíjat, a "képviselő a tevékenységének ellátásához 1 db laptop használatára jogosult".
A bizottsági elnökök pedig – mint pl. Kozma József Kult. Biz. elnök – havi 600 ezret kap! Mert megérdemli! Ja, nem!!!
És még felelősségre sem vonhatók a törvénysértő határozatok megszavazásáért!?
No, ennyiért már érdemes kussolni! Van az a pénz...
Itt lehet szemezgetni, ki hány bizottságban van: https://www.szegedvaros.hu/aranyoldal_kategoriak/bizottsagok/
Január 13.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/4626671790782949
"Vörösmartiutca"
Évtizede is elmúlt annak, hogy ezt a táblát "megénekeltem" a Délmagyarország hasábjain. Az 1891-ben Belvárosi Kaszinónak épült Vörösmarty u. 5. szám alatti házban eladása előtt a Juhász Gyula Művelődési Központ működött. Helyét az igazságügy foglalta el: a házba a Fellebbviteli Ügyészség költözött – ám azóta se zavarja őket...
Nincs ott valaki, aki tud magyarul és még szégyelli is magát...?