Török József népművelő

Balástyai Újság, 2019. május 10. o.

---

Kismagdától Kispistáig

 

Utóbbi személy születési jubileuma alkalmából morfondíroztam balástyai múltamon, s egyszer csak kibuggyant belőlem a szó: két fontos ember volt ifjú életemben: Kismagda és Kispista. Jó így együtt kimondani őket, szinte rímelnek egymásra.

1958 szeptemberében léptem be az Őrhalmi iskola kapuján több őszeszéki gyerektársammal. Csak a mi tanyasorunkról jött Tandari Piri, Csányi Mari, Báló Kati, Farkas Elemér. A tanító néni akkorra már a sokadik gyerekgenerációt bocsátotta útjára az osztatlan alsótagozatból. Kiss Magdolnaként került a fiatal pesti lány a tanyára, és a helyi köznyelv hamarosan „csak” Kismagdaként emlegette. No, nem tiszteletlenségből, hanem szeretetből, hiszen alig volt lakodalom, ahova ő ne lett volna hivatalos, mint ahogy az enyémre is. Iskolába lépésemkor már Becsey Istvánné volt, és lányait is ott tanította – gyakran szigorúbban, mint minket. Mivel mindhárom bátyám odajárt, Magdi néninek 14 évig volt Török-tanítványa – szinte családtaggá vált. Az iskolából utolsóként én búcsúztam tőle nagynéném, Gémes Eszter erre az alkalomra írott versével. Őszinte örömöt láttunk rajta, amikor az egyik húsvétkor, már felnőttként apánkkal együtt elmentünk meglocsolni a mi tanító néninket és lányait – nagyot nézett, amikor sorolt befelé az öt Török... Szegedre költözése után szüleim még gyakran találkoztak vele a piacon – mindig hosszú beszélgetés lett a vége… Hálát adok a sorsnak, hogy ilyen tanítóm volt! Emlékét – a többi tanyai tanítóéval együtt – ne hagyjuk feledésbe merülni!

Csak néhány évnek kellett eltelnie, hogy a 60-as évek közepén Imre bátyám bevezessen a „kultúr” környékére, ahol akkor már – ahogy mindenki hívta – Kispista, azaz Kiss István volt az igazgató. Buglya Sándor róla szóló filmjében őszintén elérzékenyülve mondom: fiatal életem legszebb három éve volt a klubban töltött idő. Rácsodálkoztam egy teljesen új világra: a modernitásra magára, mert Pista egy új, nyitott és szabad világot teremtett nekünk, egy ablakot a nagyvilágra. Amikor klubos voltam, akkor éreztem meg az utolsó években, hogy amit Pista csinál, azt szívesen csinálnám én is – így lettünk később kollégák. Az ő személye szinte maga volt egy intézmény – sokoldalúsága, szakmai vitalitása példaértékű volt.

S hogy e két név és két történet hogyan kötődik egy szállá? Magdi nénivel utoljára akkor találkoztam, amikor Pista Balástyai képek c. könyvéből elvittem neki egy példányt.

Mit is köszönhetek nekik azon szerencsés kevesekkel együtt, akik mindkettőjük hatását élvezhették?

Magdi néni szigorú szeretettel formált, nevelt, tanított; Pista pedig olyan körülményeket teremtett, amelyben a személyiség kinyílhatott. Máig ható muníció ez tőlük.

Kell-e több egy kisgyermeknek és egy serdülőnek, mint egy Kismagda és egy Kispista?